Svédország
Esküszöm, hogy a világ legbénább marketingese vagyok és csoda, hogy még mindig a felszínen tudtam maradni ezek ellenére. Már réges régen írnom kellett volna a svéd kalandunkról és arról, hogy pontosan mi volt az oka annak, hogy teljesen váratlanul, egyik pillanatról a másikra leszerveztünk magunknak egy kisebb kiruccanást Svédország északi részére. Elárulom gyorsan, hogy ne rágjátok le az izgalomtól a körmeiteket: nemzetközi díjat nyert a Metszéspontok és ennek a díjátadójára utaztunk ki Umeåba.
Azért egy kicsit bővebben is kifejtem. Miután megjelent a könyv, első dolgom volt, hogy elküldjek egy példányt belőle franciaországba, hogy nevezzem a Gourmand International nemzetközi könyvszemlére. Az égvilágon semmi visszajelzést nem kaptam, csak onnan tudtam, hogy valószínű célba ért a kötet, mert megnéztem a tracking szám alapján, hogy „átvéve”.
Gyakorlatilag már nem is számítottam arra, hogy bármit írni fognak, amikor május második felében érkezett a levél, hogy „Special Awards” kategóriában díjazott lett a könyvem. Annyira nem voltam képben vele, hogy mit is jelent ez, ezért muszáj volt rákérdeznem. Ezt a választ kaptam:
A ZSŰRI ÁLTAL ODAÍTÉLT KÜLÖNDÍJ VÉGLEGES, A KÖTET NEM VERSENYEZ MÁS KÖNYVEKKEL. ÁLTALÁBAN OLYAN MŰVEKRE VONATKOZIK, AMELYEK VALAMILYEN OKBÓL KIFOLYÓLAG KÜLÖNLEGESEK ÉS SZOKATLANOK. AZ ÖN KÖNYVE ESETÉBEN IS ÍGY VAN, MÁS PÁLYAMŰVEL EGYSZERŰEN NEM ÖSSZEHASONLÍTHATÓ. EZ A KÖNYV MŰVÉSZET!
Egy kicsit át kellett szervezni a naptáramat, hogy beleférjen ez az út, de hála az égnek sikerült. Korábban nem jártam még Svédországban, de mint minden skandináv ország, úgy természetesen ez is a bakancslistámon volt/van (és még nem pipáltam ki teljesen… biztos, hogy szeretnék visszamenni, mert ez éppen csak egy kicsi ízelítő volt).
Lényeg, a lényeg felkerekedtünk, landoltunk Stockholmban (vagyis majdnem ott, mert a fapados járatok sokszor az adott várostól jóval távolabb eső reptérre visznek), felvettük a bérautót és megindultunk északnak. Mindig csodaként élem azt meg, hogy nem sötétedik be, hogy éjfélkor is lehet kirándulni és csodálatos színeket, fényeket látni (már ha nem ömlik az eső). Persze ott van cserébe télen az iszonyú hosszú sötétség, de ezek a világos napok eszméletlenek.
Ja… és ha valaki, akkor én bizony rajongok a természetes kőzetekért, kőfelületekért. Na itt kaptam belőle bőven olyan változatosságban, amire szerintem örökké emlékezni fogok. Ha mégis felejteni kezdeném őket, akkor meg itt vannak a fotók róluk. Szerencsére.
Mutatok néhány képet, ha pedig érdekel titeket a könyv, akkor a webshopban meg tudjátok rendelni. (én kezelem a webshopot, ezért mindent látok, mindent én bonyolítok.) Jaaa és vittem magammal az analóg gépet néhány tekercs filmmel, így ez egy totál hibrid galéria. (még pár mobilos képet is beszúrtam.)
