Ugorjunk egyből a közepébe!

Szombat hajnalban csörgött az órám. Nem ez volt az első alkalom, hogy külföldre repültem, ráadásul egyedül, ám valahogy mégis extra izgalom volt bennem. Ideges voltam és izgatott, egyszerűen képtelen voltam elaludni időben, hiába tudtam azt, hogy hajnal 5-re a reptéren kell lennem, tehát hajnal 3 óra körül ki kellene pattannom az ágyból. Nem tudtam elaludni. Ez annak a tipikus esete, amikor már azon pörgeted magad, hogyha mégis elalszol, akkor majd milyen kevés lesz és kábé fáradtabban pattan ki a szemed az amúgy kellemes dallamú ébresztőre, mintha be sem csuktad volna. Arra emlékszem, hogy fél kettőkor néztem meg a telefonom utoljára, majd elaludtam. A cuccom már tökéletesen összerendezve, hiszen két kézipoggyásszal utaztam (Priority. Nyilván.), nem hagyhattam az utolsó pillanatra, csupán csak a megszokotthoz hűen, az utolsó előttire. A fotós cuccot próbáltam józanul összeválogatni, de februárban mi a jó életre számítsak a sarkvidék környékén?! Leginkább bármire! Az évek során jól belejöttem a tekercselős csomagolásba, hogy az objektívek fakkjaiban elférjen még két bugyi és két zokni, hogy a váltás aláöltözők is tökéletes ágyikóként szolgáljanak a lencséknek. Mivel a fotós hátizsákom a méretéből adódóan eleve a nagy méretű kézipoggyásznak felel meg, igyekszem okosan és praktikusan csomagolni. Fél 5 körül a reptéren vagyok, fél 7 körül indul a gép és előreláthatólag egy 5 órás út vár rám. Legalább aludni fogok! Aludni… mintha nem ismerném magamat. Aludni egy fenét! Majd’ egy órával korábban landolunk a tervezetthez képest. Délelőtt 10 óra körül járunk, napfelkelte narancs pasztell színei színezik az eget, sosem láttam még korábban ilyen kései pirkadatot. A távolban már látni a havas hegyeket, meg is jegyeztem magamnak, hogy: Na, az ott már tényleg az igazi Izland! Majd befut értem a fogadóbizottságom: Viki és Norbi. Ők, akik délután 4 órakor összeházasodnak. Összekötik az életüket egy Gardur nevű kis település, 1897-ben épült kis világítótorony épületében.
Erről a napról mutatok nektek most képeket. (Lesz  még egy bejegyzés, a másnapi fotózással egybekötött roadtripről. 😉 )